Egy magas fa ágán ült, a falutól nem messze. Olvasva egy kedvelt írójának egyik kötetét, megérzete pár ismeretlen chakráját. Ha, a chakrát nem is érezte volna meg, három kilóméterről is lehetett volna hallani, ahogyan valaki ordítozik, vagy éppen beszélget. Éppen, hogy folytatta volna a kötet egy izgalmasabb fejezetét, valaki kiabálását hallotta. A lány sóhajtott egyet, majd elrakta könyvét és leugrott a fáról. Egy cspatot látott meg, nem messze tőle. Három, vele egyidős fiatal, meg egy vezető. Természetesen, még szép, hogy a Ködrejteki ANBU ellenségnek vette a csapatot. A fiatal lány hamar oda is ért, majd amikor meglátta, hogy a csapat Avarrejteki, a csapat elé beállt. Az egyik ANBU shinobi leugrott a fáról, hogy megnézze, tényleg az ment a csapat elé, akit gondol.

- Mit csinálsz itt? Az Isten áldjon meg! - Mérgelődött az ANBUs.
- Az ANBUba tartoztok, de még egy fejpántot sem tudtok megnézni. Nem mintha, az egész Ködrejtek ilyen hülye lenne. - Mondta a lány, utálattal a hangjában.

Erre az eszmecserére, az egyik Avarrejteki, pontosabban az ezüst hajú vezető megszólalt.
- Elnézést kérek, hogy megzavarom ezt az idilli pillanatot, de a Hokage küldött minket, hogy kézbesítsünk egy fontos iratot a Mizukagenak. Ha lennének szívesek...

Az ANBUsok felsóhajtottak, majd mind eltüntek. A lány elővette kedvelt könyvét, majd intett, hogy kövessék.

- Hé, ki ez a csaj? - Kérdezte a szőke srác, suttogva.
- Akakiri no Kuroko. - Mondta a lány, nevezetesen Kuroko hangsúlytalanul.