Egy lány egyedül ült a repülőn. Fiatal, alig 17 éves, fülhallgatóval nézett ki a repülő ablakán.

Sok minden kavargott fejében, ezek között volt az is, hogy mi fogja érni őt? Egy igazi New Yorki lány, aki nem akart elválni szülőhazájától. Nem akarta barátait ott hagyni, vagy az iskoláját, hogy új közegbe merészkedjen. Miközben fejében sok-sok gondolat cikázott, a repülő egyre jobban közelített az uticéljához, ezzel a lány is egyre idegesebb lett, bár nem látszott rajta. 

Amikor a repülő földet ért, a lány is lement, felvette csomagját, mint a többi utas. Fejét lehajtva húzta bőröndjét, a repülőtér elejéhez. Egyre jobban szorította össze öklét. Kiérve a repülőtér elejére, a lány megállt és megérezte az őszi hűvös szelet. Jól esett a lánynak, hogy hosszú fehér hajába belekap a szél és játszadozik vele. Kis ideig elfeledkezett mindenről de, egy kedves női hang felébresztette álmodozásából. Ez a nő, Annie keresztannya, Agatha, az anyja nővére. Agatha segített Annienek berakni a bőröndöt, majd beszálltak az autóba és elindultak Annie új otthona felé. Az út közben eleredt az eső, ezzel Annie még jobban elkalandozott a valóságtól. Nem akarta, hogy végetérjen az út, nem akart megérkezni oda, ahova kéne mennie. Agatha nem is próbált még beszélgetést kezdeményezni, hiszen tudta, hogy a lány nem az a beszédes fajta. Két órás út után, megérkeztek az "új otthonba". Annie rezzenéstelen arcal fogta meg bőröndjét és ment be a házba. Még ma berendezkedik és holnap az első nap az iskolában. Annie berendezkedett abba a szobába, amelyikbe Agatha invitálta. Kevéske ruhát hozott magával, azt is azért, mert mégsem szállhat ruha nélkül repülőre. Befeküdt ágyába és zenehallgatás közben lelte álma.

Másnap reggel Annie már öt órakor felébredt és kinézett az ablakon. 
- Éljen. Megint esik. Bezzeg, New Yorkban napsütéses idő van. - Ingatta meg fejét Annie. 
Megcsinálta reggeli teendőit, majd felkapott magára egy necc pólót, rá egy szaggatott felsőt. Egy fekete koptatott csőnacit és egy fekete tornacsukát vett fel. Haját megfésülte és táskáját vállára kapta. Agatha már fent volt és írta következő cikkjét. 
- Agatha, mit csinálsz? 
Agatha ijedten fordult hátra, de elmosolyodott, amint meglátta Anniet.
- Csak írok egy cikket, a gazdasági fejlődésről, kétezertől egészen kétezer-tizennégyig. 
Annie megcsóválta a fejét. Agathának nem volt, sem férje, sem gyereke, csak a munka. Annie odament Agatha mögé, megölelte, majd intett és elindult az iskolába. 

Egy ideig az úton sétált, majd utána felszállt az iskolabuszra. Amikor beért, elszörnyedt a látványon. Egy világos és hatalmas épület. Kicsit sem olyan, mint amilyen az övé volt. A régi iskolája is hatalmas volt, de sötét és ijesztő volt. Semmi cicoma, mégis belülről gyönyörű volt. Annie oda szeretett járni, de hogy egy ilyen iskolába, mint ez előtte? És még a neve sem tetszett neki. Sweet Amoris. Annie végül vállat vont és besétált a gimi kapuján. Zsebre tett kézzel sétált végig az udvaron, s az egyik padon megpilantott egy vörös hajú srácot. A srác, mintha megérezte volna Annie pillantását, felvolt szemöldökkel nézett rá a lányra.
- Mi van Fehérke, mit bámulsz? 
- Hát, nem hiszem, hogy nekem olyan rosszul állna, mint neked ez a festett vörös. - Vetette oda Annie, majd továbbment.

Mielőtt a vöröske válaszolhatott volna, Annie továbbállt, majd az Igazgatóit kezdte keresni. Meglátott egy szürkés hajú srácot. Pár pillanatra megakadt a lélegzete. Az a fiú, valakire hasonlít, vagy látthatta valahol.... Valami rossz emlék-e, vagy sem, ki tudja? Annie lekapta a tekintetét és elrohant a fiú mellett. Annie érezte a fiú tekitetét magán, de nem érdekelte, csak ment és miután megbizonyosodott arról, hogy már nem látja őt a fiú, folytatta a keresést. Kis keresés után megtalálta, majd bement és elintézte pár papír ügyét. A nő elküldte Anniet, a DÖKös terembe. Annie elsétált pár terem előtt, ahonnan, zűrös és hangos zajok szűrődtek ki. Annie megrázta a fejét, majd tovább állt, keresve a DÖKös termet. Kis keresgélés után meg is találta azt, amit keresett. Benyitott, majd meglátott egy szőke, elegánsan felöltözött srácot.
- Szia! Nathaniel vagyok a DÖK elnök. Miben segíthetek? - Kérdezte a szőke fiú.
- Eh, szia, Annie vagyok, az új lány. A beiratkozás.... 
- Igen, igen. Vissza tudsz jönni tíz perc múlva? Addig megkeresem neked a beiratkozási papírjaidat. - Vágott Annie szavába Nathaniel.
- Oké, ahogy akarod. - Vont vállat Annie, majd kiment a teremből.